2016. március 25., péntek

Majorette Simca 1100 TI

Poissy, Franciaország, 1967
Majorette Simca 1100 TI Front
Majorette Simca 1100 TI side

A hatvanas évek nagy trendje volt elsőkerékhajtású hatchback kialakítású autók piacra lépése. Az ötvenes éveké a farmotor, hátsókerékhajtás. A Simca saját fejlesztésű kisautója az 1000-es is a farmotoros sémát követte. Nagy népszerűségre tett szert, de az idő eljárt felette. A gyár gőzerővel kezdett foglalkozni az utód fejlesztésével. A Simca Franciaország egyik legnagyobb autógyártó üzeme volt. Eleinte Fiat modelleket gyártott licensz alapján, később a francia Fordtól vett építőelemekből készített modelleket (Vedette, Ariane, Chambord). A Chrysler csoport a hatvanas években került a cég életébe. Az új modell fejlesztésében is aktívan részt vettek. A Simca 1100 1967-ben mutatkozott be Versailles-ban, Párizstól nem messze. Forradalmi megoldásokat hozott. Torziós felfüggesztés, fogasléces kormányzás, orrmotor, elsőkerékhajtás. A karosszéria kialakítása hegesztéssel az amerikai iskolát követte. Az Issigonis-féle elsőkerékhajtásos iskolát követte, amit az Autobianchi Primula <link A112>, Austin/Morris/Innocenti 1100 és a későbbi Fiat 128 is alkalmazott. A Volkswagen hivatalosan is tanulmányozta a modellt a Golf tervezésekor (1974-ben került piacra a Golf I, jóval az 1100 után). A Simca 1100 készült háromajtós, ötajtós, kombi és kisáruszállító karosszériával is. A hatchback kialakítás akkoriban nagyon divatos volt. 1970-től a Chrysler átvette a SIMCA céget, megjelent a Chrysler ötágú csillaga a motorházon és a dísztárcsákon. A Simca 1100 hatalmas siker lett Franciaországban, vitték, mint a cukrot és a gyár legsikeresebb modelljévé lépett elő. Több elsőség is a nevéhez fűződik. Az első szabadidőautó, a Talbot/Matra Rancho 1981-ből a Simca 1100 műszaki alapjaira épült. Az első hot hatch, cikkünk tárgya a Simca 1100 TI volt. Megelőzve minden hot hatch ősatyját a Golf GTI-t 1974-ben került piacra. (A GTI 1976-ban). Az 1,3-as 93 lóerős erőforrás a Matra/Simca Bagheera sportkocsiból származott. Kiegészítő lámpák, spoilerek kerültek az autóra, könnyűfém felniken gurult, a sofőrt pedig 6 körműszer informálta a műszerfalon, az 1100 eredeti „lázmérős” kilométerórája helyett. A TI pörgős kisautó volt, a franciák szerették. Az 1100 csúcsmodellje. Az alap 1100-at a tengerentúlon is árusították 1204 néven, de mérsékelt sikerrel. A Chryslner ismét a csőd közelébe került 1979-ben, ezért megvált a Simcától, ami a PSA konszern kezébe került és Talbot néven futott tovább. Az 1100 egészen 1983-ig készült, az utódja a Horizon lett, ami az 1979-es Év Autója címet is begyűjtötte és a tengerentúlon is népszerűvé vált (Plymouth Horizon / Dodge Omni).
Majorette Simca 1100 TI
A Majorette kínálatában 1976-ban jelent meg a Simca 1100 TI. Régi, klasszikus Majorette, aprólékosan kidolgozott részletekkel. Az orr-részen a lökhárítóbabák, a kiegészítő lámpák és ködlámpák is megjelentek. A fényszórók a szélvédő anyagából kerültek kialakításra. A Rendszám: francia, 765 ET 75 a modell sorszáma: No234. Oldalt a díszlécek, szellőzők, kilincsek, zárak is ki lettek dolgozva. A műszerfal az eredetire hajaz, a kormánykerék az eredeti modellét mintázza. Az ülések mintázata és kialakítása is az eredeti modellét hozza. A csomagtér nyitható, rajta a zárak és a Simca logók formája is kialakított. Az autónak van vonóhorga, alváza fém. A nyitható ötödik ajtó remekül tükrözi a típus jellegzetességét, egyik fő tulajdonságát. A lökhárítóbabák a hátsó lökhárítón is kialakításra kerültek. Készült piros, zöld, rendőrségi és kék festéssel is. Többféle kerékkel, a klasszikus háromküllős Majorette kerék mellett az újabb fajta háromküllős is megjelent.
Majorette Simca 1100 TI

Majorette Simca 1100 TI back

A gyűjteménybe még 1998-ban került a bolhapiacról. Az első klasszikus Majorette kisautóm azóta is nagy becsben tartom. Apróbb kopások vannak a kasztnin, a kerekekről az ezüst festék már lekopott.
Majorette Simca 1100 TI trunk


Klasszikus Majorette autó, ami a Renault 5, Fiat 127 és VW 1302 kettő mellett nem hiányozhat egy Majorette gyűjteményből sem. A hetvenes évek szuperminije.
Majorette Simca 1100 TI side

2016. március 18., péntek

Majorette VW K70

Salzgitter, Németország, 1970
Majorette VW K70

A hetvenes évek elejére a Volkswagen eladásai rohamosan csökkentek. Elavult farmotoros léghűtéses koncepciói még mindig a Bogár alapjaira épültek. A nagydarab Bogár, a 411 piacra dobásával és az 1302-es, korszerűsített Bogár bemutatásával igyekeztek talpon maradni. Az NSU akkoriban bajban volt, az Ro80 hatalmas siker lett 1967-ben, de a Wankel motor megbízhatatlansága a márka eladásait jelentősen visszavetette. Ekkor jött a Volkswagen és felvásárolta a haldokló NSU-t és a még be nem mutatott friss fejlesztés, a K70 már Volkswagen emblémával került piacra. A VW első orrmotor, elsőkerékhajtású modellje az Ro80 karosszériájával és műszaki megoldásaival készült, a fő különbség, hogy Wankel motor helyett hagyományos soros, négyhengeres Otto motor hajtotta. A Volkswagen be is rendezte a gyártósort Salzgitterben, a 411-es sora mellett. Nagy hírveréssel került piacra a modell. A típus élete nem volt túl hosszú, hiszen a Volkswagennél akkoriban több probléma is akadt. Az NSU az Auto Union márka (ős Audi) része volt, amit a VW korábban, 1964-ben vásárolt meg a Daimlertől. A K70 piacra dobásával az Audi 100 (1965-ben mutatkozott be) kapott egy házon belüli ellenfelet, mint a Volkswagen is, hiszen a 411-es sorozat méretben ezen a szinten mozgott. Igazából nem került sor házon belüli vásárlók elhódítására, hiszen az Ro80 rendkívül rossz hírnevet szerzett, és az is tudatosult a vásárlókban, hogy a K70 az Ro80 alapjaira épült. Az időközben felszínre került korróziós problémák pedig végleg visszavetették az eladásokat. A Passat, a Volkswagen új sztárja 1973-ban mutatkozott be, a K70 ekkor kapott még egy modellfrissítést, a szögletes fényszórókat két kerek fényszóró váltotta. Végül 1975-ben befejezték a típus gyártását.
Majorette VW K70

Majorette VW K70 back

Majorette VW K70 back

A Majorette kínálatában 1972-ben jelent meg a K70-es kicsinyítése. Akkoriban még a szögletes fényszóróval és az eredeti Majorette dísztárcsákkal. 1976-tól már a két kerek fényszóróval jelent meg a modell. Az alváz fém, VW logóval az alján. A kidolgozás részletes. A lámpák, a hűtőrács, a ködlámpák az alváz anyagából került kialakításra. A Volkswgen logó a hűtőrácson is megjelenik. A rendszám: francia, 92 TF 75. Sorozatszám: No210. Az ajtók nyithatóak, az utastér kidolgozott, a váltó, a kormánykerék és az ülések mintázata, kialakítása az eredeti modellt mintázza. A kormánykeréken bajuszkapcsoló is van. A nagy üvegfelületek hangsúlyosak, mint az igazi autón is. Az ajtók nyithatóak, az ablaktekerők kidolgozottak, az ajtókon belül K70 felirat szerepel. Hátul csomagtérzár, K70L felirat, rendszám és lámpák a karosszéria anyagából lettek kialakítva. Vonóhorgot is kapott a modell, a 300-as sorozat tagjaként, lakóautóval is megjelent. Itt most a klasszikus háromküllős Majorette kerekeken gurul a modell. Klasszikus majorette modell. Kapható volt pirosban, bordóban, naranccssárgában, rózsaszínben, sötétkékben, zöldben, metálos kék, zöldeskék árnyalatokban. Ma már meglehetősen értékes.
Majorette VW K70 side

Majorette VW K70 back

Majorette VW K70 interior

A Volkswagen rövid életű, de mérföldkőnek számító modellje a 70-es években a Majorette programjának is szerves része volt.



2016. március 11., péntek

Majorette Volkswagen 1302

Wolfsburg, Németország, 1970
Majorette VW 1302 front

A Volkswagen Bogár a világtörténelem egyik legkultikusabb, legjobban ismert és legnagyobb példányszámban eladott autója. Története 1938-ban kezdődött, majd a második világháború után indult világhódító útjára. Egyszerű kivitele, megbízhatósága, strapabírósága könnyen szerethetővé tette. Igazi népautó vált belőle, ami Németországtól kezdve Európa tagállamain keresztül, az Egyesült Államokban is nagy népszerűségre tett szert. Mexikóban is beindult a gyártása a ’70-es években és ott is fejeződött be 2003-ban. A hippik kedvenc autója volt, számos film, többek között a Kicsi Kocsi (The Love Bug) sorozat címszereplője is volt. Sajnos a hatvanas években már érződött, hogy piacvezető szerepét nem fogja tudni tartani a Volkswagen, a Bogárhátú elavult konstrukciója miatt, amit folyamatosan igyekeztek fejleszteni.
Majorette VW 1302 back

A legutolsó nagyobb fejlesztés 1970-ben következett be. Ekkor a Bogárhátú megkapta a McPherson felfüggesztést, a csomagtartó nőtt, az autó eleje szélesebb, „turcsibb” lett. A motorok lökettérfogata 1285 és 1584 cm3 volt. Az utóbbi volt az 1302S modell. A motorok teljesítménye 44 és 50 lóerő volt. Később megjelent egy 1600 cm3-es 61 lóerős motor is a kínálatban. 1971-ben az L, mint luxus csomag is megjelent a kínálatban. Gumibetétes lökhárítók, teljes kárpitozás, utasoldali napellenző, dupla hamutartó hátul és térképzsebek. A Bogarat Super Beetle néven illették, hiszen a csomagtér az új felfüggesztésnek, szélesítésnek köszönhetően jelentősen nőtt, a pótkerék elfért a csomagtér padlója alatt, az első szélvédő felülete is növekedett. 1972-ben a hátsóablak mérete is növekedett. 1973-ban megjlenet az 1303-as sorozat további fejlesztésekkel, új műszerfallal. 1978-ban a Bogár gyártását áthelyezték Mexikóba.
Majorette VW 1302 side

A Majorette-nél 1971-től szerepel Bogár modell. A gyártó ikonikus terméke. A korai No202-es széria még nyitható csomagtérfedéllel és „teli” Majorette dísztárcsákkal érkezett. A cikkben bemutatott modell Thaiföldön készült, 1997 környékén. Az egyik legtovább gyártott Majorette kisautóról van szó. Itt már No203-as sorszámmal szerepel. Rendszáma: 462 VU 75. Az autó fém alvázzal készült. Rúgózása meglehetősen kemény, sőt nincs is. A VW 1302 orr a csomagartó fogantyújával jól kidolgozott, a lámpák a sárvédőbe bújtatva az alváz anyagából készültek. A csomagtérfedélen a VW embléma a szellőző előtt jól kivehető. Oldalt az ajtók pántjait, a kilincset is megformázták, a tetőablak fedetlen. Az autó műszerfala nem, kormánya, váltója, ülései kidolgozottak. Az eredeti mintáját követik. A motorházon a szellőzők hibátlanok, a rendszám, rendszámvilágítás és a VW 1302 felirat is jól kivehetőek. A dupla kipufogó is megejelenik, az alváz anyagából formázva. Számtalan színben és kivitelben készült. A dísztárcsás, háromküllős, és kisebb háromküllős kerékkel is készült. Az utóbbi szerepel az újabb modelleken. A vonóhorog a lökhárítón lett kialakítva. A jellegzetes első sárvédőkön elhelyezett indexek is megmintázásra kerültek.
Majorette VW 1302 side


Klasszikus autó klasszikus kisautóváltozata.

2016. március 4., péntek

Majorette Renault Clio

Flins, Franciaország, 1990
Majorette Renault Clio

A szuperminik kategóriája nagyautós extrákat, kényelmet és modern technológiákat kínál kis méretben. Franciaországban a zsúfolt városokban ezek az autók preferáltak. Általában a család második autójaként funkcionálnak. Az egyszerű bevásárlóautótól a sportos kis méregzsákon át a dízel spórológépig és a kisméretű utazóautóig sokféle szerepben láthatóak. A kategória egyik főszereplője a mai napig a Renault Clio. Nemcsak úttörőként, hanem később az európai eladási listák dobozós helyezettjeként, állandó szereplőjeként találkozhatunk vele.
Majorette Renault Clio Front

Majorette Renault Clio back

„Mindent tud, amit a nagyok…” Hirdette a hetvenes években a Renault 5 marketingkampánya, majd a kilencvenes évekre a Clio kampánya is erre a szlogenre épült. A Renault 1990-ben teljesen leváltotta az ötös sorozatot. A Clio szellemiségben utódnak számított, illetve pár Super 5-ből átvett 1,1-es és 1,2-es motoron kívül másban nem hasonlított az elődökre. Elhozta a kilencvenes évek kisautóját. Nagyautós extrák, 3 és 5 ajtós karosszériák, széles motorpaletta, gazdag kárpit és színválaszték, belül tágas, kívül kompakt kasztni, pörgős sportváltozatok: RS, Williams. Az Év Autója zsűrit meggyőzte és 1991-ben a Renault Clio lett az Év autója, ami az eladásoknak is kifejezetten jót tett. A motorpaletta szélessége: 1,1 től egészen 2,0 literes motorokig terjedt az 1,8-as dízel sem maradhatott le. Az egyszerű fekelökhárítós, fejtámlanélküli bevásárlós alapmodelltől egészen a bőrbelsős, nagy benzinmotorral, teljes elektromos csomaggal, színrefújt tükrökkel, lökhárítókkal tarkított és légzsákokkal teletömött Baccara verzióig számos igényt kielégített a Clio. Két modellfrissítést tudhatott magáénak, 1994-ben az extralistán és a motorpalettán érződtek az újítások, ez volt a Phase 2 Clio, 1996-ban pedig gombölyítettek az első lámpákon, az integrált harmadik féklámpa szériatartozék lett és a hátsó lámpák formáján is változattak: Phase 3 Clio. A Clio első generációja 1997-ben adta át a stafétát a Patrick Le Quément által tervezett Clio II-nek.
Majorette Renault Clio Trunk

A Majorette Clio implementációja már Thaiföldről érkezett, még fém alvázzal, de műanyag első és hátsó lökhárítókkal, amik az utastér anyagából lettek kialakítva. Ezzel élethűbb hatást keltve. A fényszórók a szélvédő anyagából készültek és a kis Renault embléma is megfigyelhető az orron. Az ablaktörlők is kidolgozásra kerültek. Az oldalvédő gumicsík is kiemelésre került. A csomagtérajtó nyitható, egy esernyő is található a raktérben. Az ülések kialakítása, formázása az eredeti Clio-t idézi. A műszerfal kialakítása is az eredeti autó műszerfalát mintázza, de nincs részletesen kidolgozva. A kormány nem pizza, de nem is az autó erdetijét mintázza. A kereket pedig a „nyolcpöttyös” újabb Majorette kerekek. A csomagtérajtón kidolgozott a nyitószerkezet és a Renault Clio feliratok is kivehetőek. A rendszám: francia, 1990 RG 69, sorozatszám: No270 (ez volt korábban az Autobianchi A112 sorszáma is). A Majorette kínálatában 1990-ben jelent meg a modell, készült metálkék, kék, piros és zöld kivitelekben. Szürke, fekete és fehér belsővel is.

Majorette Renault Clio



A gyűjteménybe egy nagyobb csomag elemeként került a Vateráról. A festés már itt-ott kopott, a kerekekről is lekopott már az ezüst, a szélvédők bemattultak, kevésbé átlátszóak. A rúgózása még mindig kiváló.
Majorette Renault Clio
A Majorette a Clio II kivételével minden Clio generációt megmintázott, csakúgy mint az 5-ös sorozatból. Az alvázon a C-Renault 1990 felirat látható a Majorette logó alatt. A korábban bemutatott  Renault 25-nél is megfigyelhető a felirat 1985-ből.

2016. február 25., csütörtök

Majorette Saab Turbo

Trollhättan, Svédország, 1978
Majorette Saab 900

Biztonság, stílus, előremutató technika. Ezek a szavak összeforrtak a Saab márkával. A repülőgépgyár autógyártó részlege megteremtette a közúti vadászgépeket. A Saab modellek áramvonalas formája mindig is közel állt a repülőgépek designjához. A negyvenes évek végén a kétütemű 96 modellekkel robbantak be a köztudatba, szép eredményeket értek el a motorsport területén is, majd jöttek a V4-es motorral hajtott modellek, 1968-ban pedig egy kategóriával feljebb is nyitottak, ekkor jelent meg a 99-es széria. A 900-as sorozat alapján az 1974-ben bemutatott 99 Combi Coupé adja. Az akkori új fejlesztésű futómű és kétliteres benzinmotor került a 900-as sorozatba is, ami a 99-es megnyújtott platformjára épült, egyfajta továbbfejlesztésként. Végül a ’80-as évek közepén átvette a 99-es széria helyét. 
Majorette Saab 900 front

A Saab 900 már 1979-ben maradéktalanul teljesítette a rendkívül szigorú amerikai ütközésbiztonsági előírásokat. A 900-as sorozatot energiaelnyelő lökhárítókkal szerelték, jól álltak az autónak a nagy lökhárítók, a design részei voltak, nem keltettek olyan idegen, néha komikus hatást, mint az európai gyártók Amerikában piacra dobott modelljei a nagy lökhárítókkal. A Saab a biztonság prófétája is volt. A 900-as sorozat az évek fejlesztései során kapott elektronikus övfeszítőt, légzsákokat, saját fejlesztésű ABS rendszert (1988). A 900-as első generációja egészen 1993-ig készült és még ekkor is a piac egyik legbiztonságosabb autója volt. Az integrált fejtámlák, a váltó mögött elhelyezett gyújtáskapcsoló, az ergonomikus műszerfal mind-mind a modell jellegzetességei voltak. A 900-as erőforrásai is úttörőek voltak. A motor hosszában került beépítésre és az első kerekeket hajtotta. A Turbo változat már 1978-ban elérhető volt, 1984-ben bevezették a 16 szelepes motort, 1987-ben pedig vízhűtést kapott a Turbo. A karosszériát 1982-től galvánfürdőbe mártották, a fékbetéteket pedig azbesztmentessé tették. Biztonság, design és teljesítmény terén is előremutató modell volt a 900-as, de kulturális szerepét sem kérdőjelezhetjük meg. Egyfajta kifinomult modellként tartották számon, amit az Egyesült Államokban főleg a yuppiek és értelmiségiek hajtottak. Számos filmben kapott szerepet, sőt Roisín Murphy simulation című számának 2011-es klippjében is szerepel két 900-as kabrió. Napjainkban a hipszterek kedvenc autója. 
Majorette Saab 900 back

A 900 Cabriolet 1985-ben mutatkozott be. Akkoriban picit kockázatos volt egy biztonságmániás skandináv autógyárnak kabriót piacra dobnia, hiszen a karosszéria extra erősítést igényelt és borulás esetén az utasok nagyobb veszélynek vannak kitéve. Minden esetre a Saab kiválóan teljesítette a házi feladatot és sikerült a Turbo mellett a ’80-as évek másik ikonikus modelljét, a 900 Cabriolet-et megalkotnia. A Volvo csak 1997-ben mert beállni a sorba az C70-essel.
Majorette Saab 900 side

A Majorette egyetlen Saab implementációja a 80-as évek elején került a boltok polcaira, Az 1982 utáni Saab Turbo-t mintázza. Kerekei a nyolcvanas évek eleji „teli” mintázatúak. Az alváz fémből készült, a jellegzetes, nagy Saab lökhárítók is ebből kerültek kialakításra, úgy mint az autó lámpái és az 1980 utáni Saab hűtőmaszk. Az autó sorszáma: No284. Az utastérben az integrált fejtámlás Saab ülések kialakítása nem sikerült, a jellegzetes háromküllős kormánykerék viszont élethűre sikerült. Váltóbot is van. Műszerfal sajnos nincs, kalaptartón pihenő teniszfelszerelés van, ez is hangsúlyozza a modell yuppie-jellegét. Az ajtók nyithatóak, belsejükön az ablaktekerő és a kilincs is kidolgozott, az ajtókon Saab felirat szerepel. Oldalt Turbó feliratok, légbeömlők és az elmaradhatatlan spoiler is ott díszeleg a combi coupé ötödik ajtaján. A combi coupe kivitel érdekessége, hogy az ötödik ajtó teljesen a lökhárítóig felnyílik, a karosszéria és a hátsóajtó kialakítása kifejezetten kupé-jelleget kölcsönöz az autónak, jobban, mint a korabeli hatchback-ek esetében. Távolról, kinyitott ajtókkal hunyorogva pedig kifejetetten repülőgép sziluett tárul elénk. A modell vonóhorgot is kapott. A Majorette kínálatában zöld, ezüst, kék és fekete színekben jelent meg. Mindig szerepelt a Turbo felirat az autó oldalán.
Majorette Saab 900 doors opened

A modellt a Vateráról szereztem. Több is gazdagítja gyűjteményem. Csomagokban sikerült zöldeket szereznem, az egészen kopott, sérülttől a kiváló állapotúig. Később egy ezüst modell is csatlakozott a gyűjteményhez.
Majorette Saab 900 interior


A Saab 900 ikonikus modell, a klasszikus Majorette implementációt mindenképpen érdemes beszerezni. A gyártó kínai tőkével igyekszik betörni az elektromos modellek piacára, a 900-as kései reinkarnációjának számító 9-3-as alapjain, ami a gyár 2010-es csődje előtti egyik utolsó modell volt, az Opel Vectra C padlólemezén. Reméljük hamarosan újra felbukkannak a Saab modellek Európa útjain is.

2016. február 19., péntek

Majorette Visa Chrono

Rennes, Franciaország, 1978
Citroen Visa Chrono

A Citroen kacsa kultuszautóvá vált a ’70-es évekre. Léghűtéses leszármazottjai is, mint az Ami és a Dyane ellepték Franciaország útjait. A Citroennél érezték, hogy itt a modernizáció ideje, hiszen a 2CV konstrukciója a ’40-es évekből származik. Az utód fejlesztését már a ’60-as években elkezdték. Úgy gondolták, hogy a Fiat-féle úttörő elsőkerék hajtásos felépítésmódot fogják alkalmazni. Közbeszólt az 1973-as olajválság, majd pedig a PSA konszern létrejötte és az új modern Citroen a Peugeot 104-es kisautó alapjain született meg. Visának keresztelték és 1978-ban mutatták be. 
Citroen Visa Chrono back

A Peugeot 104-estől örökölt futómű teljes átdolgozásra került, hogy Citroenhez méltó rugózása lehessen. A karosszéria és az utastér teljes mértékben Citroen fejlesztés volt. A kisautó a szupermini kategóriában landolt a Fiat 127, Ford Fiesta, Renault 5 és Volkswagen Polo vetélytársaként, bár méretei közel álltak az egy kategóriával feljebb pozicionált Golf I-hez. A műszerfal a PRN elrendezést követte. A kormányon lévő ujjra eső forgókapcsolók és csoportosításuk: P=Pluie – eső, R=Route – út, N=Nuit – éjszaka). A kürt, lámpa és indexkapcsolók két nagy hengerre voltak csoportosítva a kormánykerék mellett. A motorpaletta alján a kacsától örökölt 652 ccm3-es motor állt, ezt követték a korszerű Peugeot motorok. A Visa eladásai az első években nem pörögtek nagyon, 1981-ben nagyobb modellfrissítésen esett át a Visa, megszületett a Visa II. A kasztni korszerűsítésében a Heuliez cég vállalt nagyobb szerepet. a PRN műszerfal megmaradt, egészen 1985-ig, mikor hagyományos bajuszkapcsolók és műszerfal váltotta a futurisztikus irányítópultot. A Visa II színrelépésével az eladások megindultak és egészen 1988-ig gyártásban is maradt a kisautó. Csak ötajtós karosszériával volt elérhető. Az utódja az AX lett. Sokféle változat készült. A C15D dobozos kishaszonjármű változat a Kacsa és Dyane dobozos áruszállító kivitelei és a Renault 4 Fourgon által képviselt klasszikus „Boulangerie van” vonalat képviselte és egészen 2005-ig gyártásban is maradt. Készült vászontetős kabrió, amit a Heuliez gyártott. Illetve számos limitált szériás modell és sportváltozat is. GT, Mille Pistes, Chrono, Chrono II. A Visa a Rallyban is szép sikereket halmozott. A 80-as évek utcaképének meghatározó alakja volt Nyugat Európában. A Majorette által megformázott Chrono változat egy 1,4-es aggregátot kapott, 1982-ben lépett színre. Különleges fényezéssel, fehér alapon piros és kék csíkokkal a Visa Rally változatára hajazott. A hátsó spoiler piros volt, az utastér kárpitozása pedig kék. Szériafelszereltség volt a rádió és az elektromos ablakok, a PRN műszerfal helyett pedig csak hagyományos indexkapcsolókkal és fordulatszámmérőt is tartalmazó részletes műszerfallal jelent meg, háromküllős sportkormánnyal. A Chrono sportüléseket kapott.

Majorette Citroen Visa Chrono side

Majorette Citroen Visa Chrono front

Majorette Citroen Visa Chrono back

A Majorette-féle Visa Chrono a ’80-as évek közepén jelenhetett meg. Franciaországban készült, sorszáma No201. Az alváz és a lökhárítók fémből készültek. A festés és az utastér színe hűen követi az eredeti autóét. Készült még sárga kivitel. Az autó kapott vonóhorgot, a csomagtér nyitható. Két bőrönd is díszeleg a csomagtartóban. A Chrono útrakész. A hűtőrácson Citroen embléma díszeleg. A lámpák a szélvédő anyagából lettek kialakítva. A kormány háromküllős, a műszerfal formázása és az ülések mintázata hű az eredeti Chrono-hoz. A váltókar is kialakításra került.
Majorette Citroen Visa Trunk

Majorette Citroen Visa Trunk

A modellautó egy hollandiai gyűjtemény részeként került hozzám 2012-ben több modellel. A fényezése már kopottas, a csomagtérajtó még mindig megtartja magát. A rugózás és a kerekek forgása kiváló. A központi ablaktörlő is kidolgozásra került.
Majorette Citroen Visa Chrono side

Franciaország büszkesége volt a nemzeti színű Chrono változat. A Majorette kínálatából nem hiányozhatott a Visa kicsinyített mása. Sajnos a kisautó napjainkra eltűnt az utakról, ez a gyengébb rozsdavédelemnek is köszönhető. Fanatikusok, márkarajongók tartják életben.








2016. február 12., péntek

Majorette Autobianci A112



Milánó, Olaszország, 1969 
Autobianchi A112

A divatautók egyik őshazája Olaszország. A Fiat 500 és a Mini óriási népszerűségnek örvendett arrafelé a 60-as években. Olyannyira, hogy az Innocenti helyben is gyárott Mini licenszeket. A hatvanas évek végén felbukkant egy kisautó, amire rákaptak az olaszok és 17 év után engedték el nyugdíjba. Az Autobianchi A112 volt az, amit a Majorette is megmintázott.

Autobianchi A112 front

Autobianchi A112 back


Az Autobianchi márkát 1955-ben alapította a Bianchi, ami kerékpárokat és luxusautókat is gyártott. Ahhoz, hogy továbbra is jelen lehessen az autóiparban erős befektetőkre volt szüksége. Ekkor jött a Pirelli és a Fiat. Hárman pedig létrehozták az Autobianchi márkát. A műszaki alapokat természetesen a Fiat szolgáltatta. A hatvanas évek népszerű Autobianchi modelljei a Bianchina és a Primula. Az előbbi a Fiat 500 műszakiságára épült. A Fiat felhasználta a márkát, hogy újdonságait sorozatgyártásban is megjelentethesse. A Primula is ennek eredménye. A Fiat modellek a hatvanas évek végéig hátsókerék hajtásúak voltak. 1964-ben jelent meg az Autobianchi Primula, ami az Issigonis-féle iskolát követve már elsőkerékhajtással készült és a Morris licensz alapján gyártott Innocenti 1100-assal versenyzett. Az autó Dante Giacosa mester munkája volt, akinek az ős Fiat 500 is köszönhető. A Primula volt a Fiat 128 előfutára, mint „industry standard” elsőkerékhajtású autó. A hatvanas évek végére az Innocenti beleolvadt a Fiat S.p.A. –ba, ahol a Fiat modellektől drágább, az újonnan felvásárolt luxuskategóriás Lancia márka modelljeitől viszont olcsóbb, köztes márkaként szerepel. A Fiat pedig továbbra is itt „futtatta meg” az új technológiákat, mielőtt a sorozatgyártású Fiat modellekben megjelentek. Például a FIRE motorokat is, amik az Autobianchi Y10-ben jelentek meg, de ez egy másik történet.

Autobianchi A112 side1

Autobianchi A112


Visszakanyarodva az A112-höz, már Fiat tulajdon alatt 1969-ben létrehozták a szupermini kategória egyik ősmodelljét. Az A112 elsőkerék-hajtással készült, a Fiat 128-as rövidített platformjára és az Innocenti Mini egyik fő vetélytársaként versenyzett. Többféle stílussal, Junior, Elegant és Abarth. A Majorette az utóbbi felszereltségi szintet formázta meg. Két-háromévente frissítettek a modellen, minden frissítéssel egyre több műanyag karosszériaelem és új utastéri kárpitok jelentek meg, az elsődleges célcsoport a fiatal vásárlók voltak, 35%-ban a hölgyvásárlókkal. Az Abarth sorozat elképesztően sikeres volt a férfi vásárlók körében, saját kupasorozat is volt hozzá, ahol népszerű profi olasz versenyzők is az Abarth A112-es volánja mögé pattantak. 2010-től pedig ismét van Abarth kupa. Az A112-es utolsó példányait 1987-ben adták el, akkor átadta helyét az 1985-ben bemutatott Autobianchi Y10-nek. Az A112 Lancia emblémával is futott 1984 után az Olaszországon kívüli piacokon. A Majorette példány 1982-84 körüli lehet. Franciaországban végig Autobianchi emblémával futott az A112. 1992-től az Y10-es minden piacon Lancia emblémával futott, 1995-től pedig a típus nyugdíjba vonulásával az Autobianchi márka forgalmazása Olaszországban is megszűnt.


Autobianchi A112 side2

Autobianchi A112

A Majorette Autobianchi A112-es a 80-as évek elejéről származó már újabb fajta háromküllős és a „nyolcpöttyös” kerekekkel jelent meg. Piros és Sárga Abarth mintás kasztnikkal. Az alváz fémből van, a rúgózás Majorette modellekhez méltó, a csomagtérajtó nyitható, a modell Franciaországban készült. Sorozatszáma No270. A lökhárítók, a sárvédők fedői és a küszöb borítása műanyagból készült, mint az eredeti autón. A lámpák a karosszéria anyagából lettek kialakítva, az oldalindexek, szellőzők, rendszámvilágítás mind-mind kidolgozott. A motorháztetőn a levegőbeömlő egyértelműen az Abarth modellre utal. Az ülések mintázata is kidolgozott, bár a kormány „perec”, de a műszerfali légbeömlők és a műszerfal az eredeti autót mintázza. Az üléseke formája, a műszerfali légbeömlők Fiat 128-származékok. A kisautó vonóhorgot is kapott.
A modell 2012-ben került hozzám többedmagával egy hollandiai gyűjteményből. Kerekei már kicsit kopottak, itt-ott kopottas a fényezés is, de viszonylag jó állapotban van.
Az A112-est sokféle kárpitozással és fényezéssel kínálták, mint igazi autót. Napjaink már emlegetett divatautói is hasonló marketinggel készülnek, mint az ős-A112-es. Megkapják egy-egy sorozatgyártású kisautó főbb elemeit, feldobják valamilyen divatós, retrós kasztnival, sokféle stílusú utastérrel és kiegészítőkkel spékelik meg és kész is a divatautó. Az A112-es már 1969-ben így készült.